Kedves Érdeklődők!

A drámapedagógiai szemléletmód áthatja a Mazsola Játszó bábos énekes tornafoglalkozását és a Manócska Muzsikát.

A drámapedagógiáról általánosságban

A drámapedagógiában több tudomány és művészet hatása talált egymásra, hogy csak néhányat említsek: művészetpedagógia, pszichológia, pedagógia, bábművészet, színjátszás, irodalom, zene.

A drámapedagógiai szemléletmód a nevelési gyakorlatban egyre nagyobb teret hódít, hiszen az érzelmi nevelés fontosságára egyre többen figyelünk.
A tanulás nem csupán intellektuális folyamat, lényeges szerepet játszanak benne az érzelmi tényezők.

Drámapedagógiai módszerek ma már számos pedagógus, pszichológus munkáját segítik, mind az iskolákban, óvodákban, nevelési tanácsadókban.

Megszokott értelemben vett drámajátéktevékenységről óvodás kortól beszélünk. A gyermekek közös, a játékvezető irányításával végzett tevékenysége önismeretüket, egymás és a világ megismerését segítik.

Kapcsolatteremtő bizalom- érzékelésfejlesztő, feszültségoldó játékok személyiségfejlesztő játéktevékenységről van szó. Mesehelyzetek, szituációs- és „mintha” játékok.

Minden játéktevékenység dramatikus jellegű, játékösztönből fakad, élethelyzetek és viselkedésminták utánzásán alapul.

Drámapedagógiai szemléletmód a baba-mama foglalkozásaimon

A Mazsola Játszó és Manócska Muzsikára egészen kis kortól várom a gyermekeket és játszani, énekelni vágyó szüleiket. Bizony az óvodát megelőző korosztály esetén is beszélhetünk drámapedagógiai megközelítésről, annak ellenére, hogy nem a megszokott óvodai és iskolai módszertan kicsikre való alkalmazásáról van szó. A foglalkozások során mi felnőttek játszunk a hangunkkal, a tekintetünkkel, a mozdulatainkkal, sokszor kilépünk szülői szerepünkből, és hátrahagyjuk felnőtt mivoltunkat is. Így közelebb kerülünk gyermekünk játékvilágához, érzelemvilágához. Igazi cinkosokká válhatunk, mely a hétköznapok nehezebb helyzeteiben később is sokat segíthet. Erről részletesebben, életszerűbben írok az Olvasnivalók és a Bábjáték menüpontokban.

Kezdettől fogva játszunk a gyermekkel, beszélünk hozzá, megérintjük, mondókázunk vele, énekelünk neki. A művészet eszközével való művészetre nevelés születéstől elkezdődik. Gyermekünk pár hónaposan már mindent lát, hall, érez, és persze mindent alaposan elraktároz. Nagyon hamar eljön az ölbeli játékok ideje, azaz a felnőtt és gyermek kétszemélyes játéka. Mint a későbbi, óvodai, iskolai drámajátékoknak, már ezeknek is kapcsolatteremtő, érzékelésfejlesztő, feszültségoldó, személyiségfejlesztő hatásuk van. Itt a kapcsolatteremtés az édesanya és a még beszélni sem tudó gyermek között alakul ki, ismerkednek egymással, épül a bizalom, mely a későbbi társas kapcsolatok alapja.

Jótékony hatásuk van a memória, a koncentrációskészségre, a beszédfejlődésre, és a korai zenei nevelés alapköve is. A gyermek ebben a korban a számára legfontosabb személytől, az édesanyától kapja meg a közös játék élményét. Egymást ajándékozzák meg önfeledt pillanatokkal, melyek mélyítik kapcsolatukat. Sokan ösztönösen, nem tudatosan de élnek a játék, az énekek erejével.

A Mazsola Játszó és a Manócska Muzsika a szülőknek segítenek korai játék- és zenei élmények felidézésében. Az érzelmi nevelés kihatással van a gyermekek értelmi fejlődésére is. A gyermekek abból tanulnak, amit szeretnek, és attól tudnak tanulni, akit szeretnek! Kisgyermekkorban a tanulás maga a JÁTÉK!

A foglalkozásokon magam is játszom, a játék, bár nem annak tűnik sokszor, és természetesen olykor humorral társul, mégis komoly dolog, túlmutat önmagán.

Mi a játék? Mire jó?

A játék a gyermekek természetes életformája.
A játék alkalmazkodási eszköz. Gondolkodást, megismerési folyamatot, önkifejező-készséget és az alkotóképességet segíti.
A játék alkalmazkodási eszköz az evolúció folyamatában.
A játék hatálytalanítja a szorongást, félelmet.
A játék során a gyermek gyakorolja, tökéletesíti különféle képességeit.
A játékban a gyermek megszemélyesíti, megeleveníti világát, vágyait, szándékait és levezeti indulatait.
A játék viselkedési normákat közvetít.
A játék során kibontakozik a személyiség és oldódnak a gátlások.

Az ember tud dramatizálni, az „olyan, mintha” játék természetes számára. Mindezekből következik, hogy a drámapedagógiai szemléletmód, mely magába foglalja a játékosságot, és a művészettel való nevelést, már egészen kicsi kortól hatással lehet gyermekünk személyiségfejlődésére, valamint a gyermek-szülő kapcsolatára.

Játékelméletek

Az utóbbi 90 évben különböző játékelméletek születtek, kezdve a biológiai megközelítéstől, mely az állatvilágra is jellemző játékkészséget vette alapul, egészen
Freudig aki a játékban a vágyak kivetítését, kellemetlen élmények feldolgozását, az élethez való alkalmazkodást látta.

Utánzójátékok, fikciós, fantáziajáték, szerepjátékokat különböztet meg a drámapedagógia. A Mazsola Játszó és olykor a Manócska Muzsika foglalkozásokon „mintha helyzeteket” teremtünk, átváltozunk mi felnőttek (harangokká, állatokká, széllé és még sorolhatnám). A Mazsola Játszóban a bábok sokszor megmozgatják a gyermekek fantáziáját, és a gyerekek kortól, habitustól és pillanatnyi kedvük szerint élnek is a játéklehetőséggel.

Piaget figyelte meg, hogy az utánzás az életkorral párhuzamosan tökéletesedik.
Az utánzás kilenc hetes kortól indul be, rendszeressé a hatodik hónaptól válik. Csak olyan tevékenységek utánzását tudja végezni, melyeket korábban spontán már végrehajtott.
Késleltetett utánzásra egy éves kortól kezdve képes a gyermek.
Másfél, két évesen pedig a modell jelenléte már nem elengedhetetlen feltétel. Ilyenkor már nem pontosan utánoznak, hanem saját belátásuk szerint.
A kétéves gyermek már nemcsak egyes viselkedéselemeket, hanem magukat a személyeket utánozza.
Hároméves korban további szereplőket von be a játékba.
Fokozatosan megérti a szerepek összefüggését, s gazdagodik a világról alkotott képe. A Mazsola Játszó foglalkozásokon a mozgásos játékok esetén a gyermekek ösztönös utánzási vágyára építünk. Figyelik szüleik és a nagyobb gyermekek mozdulatait, játékát, raktároznak és előbb utóbb csatlakoznak. Van aki csak otthon, van aki csak sokkal később, akár csak hónapokkal, évekkel később év tükrözi vissza a látottakat, hallottakat.

Játékkal csak elérni tudunk valamit, elrontani soha, ezért jó ha iskolás korig (sőt később is) játszva tanítjuk gyermekünket, illetve nem is tanítunk, játszunk, hogy tanuljon, játszunk, hogy örömet leljünk. Játszunk, mert játszani jó, mert felnőttként is jó, ha nem felejtünk el játszani. Ebben gyermekeink segítenek nekünk, hiszen a játék nyelve kezdetektől fogva az övék. Egészségesen fejlődő gyermekeknek egészen kisiskolás korig nincs szükségük semmilyen fejlesztésre, tanításra. A szülővel való közös játékkal, zenei ingerekkel, élő énekszóval és szabad mozgáson keresztül maguktól fejlődnek a gyermekek. A Mazsola Játszó bábos énekes tornafoglalkozásán és a Manócska Muzsika zenei foglalkozásokon szépirodalmi alkotások, népköltések, igényes zenei művek, népdalok és élő hangszerjáték bevonásával születik meg a játék öröme.

Szeretném elhitetni a szülőkkel, hogy nem kell színésznek lennünk ahhoz, hogy bábozzunk, nem kell énektanárnak lenni, ahhoz, hogy születéstől fogva sokat énekeljünk gyermekeinknek, nem kell művésznek lennünk ahhoz, hogy barkácsoljunk, bábot, jelmezt, játékkellékeket készítsünk, mint ahogy nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy boldog gyermekeink legyenek.

Játsszunk, mozogjunk, énekeljünk együtt!
Szeretettel várok mindenkit a baba-mama foglalkozásaimra!

Jakabosné Kovács Judit
drámapedagógus

Ajánlott irodalom és weboldal:
A Magyar Drámapedagógiai Társaság honlapja: www.drama.hu
- Felhasznált irodalom:
Kaposi László: Drámapedagógiai olvasókönyv
Pinczésné Dr. Palásthy Ildikó: Dráma Pedagógia Pszichológia 2003., Pedellus Tankönyvkiadó
Baji –Gál Ferencné: Drámapedagógia Alkalmazása 2005., Pedellus Tankönyvkiadó