|
Búcsú
Bálint Ágnestől
Bálint Ágnes meseíró
és dramaturg nélkül halad
tovább a magyar gyermek és
mesekultúra vonata. Mi, meseolvasók
és nézők, mint több évtizeddel
ezelőtt is, ámulva zötyögünk
tovább.
Vigaszunk, hogy derű és mosoly költözik
a szívünkbe, kicsiknek és
nagyoknak is, hiszen az ülés
mögül Flórika a tüneményes
virágtündér kukucskál,
hallgatózik, Tücsök úrfi
ciripel. Jobbunknál Frakk, Morzsa
kutya és Labdarózsa heverészik,
Lukrécia és Cicamica az ülésen
nyújtózkodnak. Böbe baba
az ablakon lógatja ki horgászbotját.
Kukori és Kotkoda hangjára
riadnak az éppen bóbiskolók.
A TV maci is az ablakban gubbaszt.
A Szeleburdi család pereputtya egy
külön vagont foglal, középen
étkezőasztal pingponghálóval,
télen is lehúzott ablakokkal,
mert ez a helyiség fűtés
nélkül is kellemesen túlfűtött.
A hálófülkében
egy tök gurul lábunk elé.
Körbesöpröget minket Manócska,
és Mazsola is előbújik egy
kukoricacsutkát rágcsálva,
vékonyka hangján lelkesedő
Tádéval nyomában.
Hátradőlve őket nézegetem
a legtovább gyermekeimmel. Merengünk,
hogy fér el ennyi kedvesség,
nyíltszívűség, természetközelség
és humor ekkora kis figurákban.
Oly sokszor futottunk már össze
velük ki- be és átszállásaink
során és még mindig
csak csodáljuk őket újra meg
újra, először gyerekként,
később felnőttként. Kiállták
az idő próbáját, mondanivalójuk
örök, az elfogadó szeretet
nagykövetei ők, nem csak a magyar gyermekek
számára, Kanadában,
Japánban is ismerik őket. Bálint
Ágnes 1974-ben, amikor én
még épp csak megszülettem,
egy rádióriportban azt mondta,
hogy minden meséjének volt
egy kis titkos célja. A Mazsoláé
az volt, hogy megmutassa a szülőknek,
hogy gyermeket csak türelemmel és
humorral lehet nevelni. A tökházas
zene csilingelő dallama számomra
azóta is egy életérzést
idéz, tele harmóniával….Most
is fülembe cseng, miközben zakatol
velem a vonat messzi tájak felé.
A kalaptartón diatekercsek, rongyosra
olvasott kötetek, Vizipókos
videokazetták, tökházas
dévédék és egy
kicsi poros doboz Cicavízió
felirattal.
Megéhezem, s a leejtett kiflimorzsát
egy egérkisasszony kapja fel, a morzsát
elviszi, de hátra hagy valamit. Előttem
egy szórólap hever, felemelem
és elteszem, esős délelőttökön,
délutánokon még hasznát
vehetem. A Fabula színház
Mazsola előadásai, az Állami
Bábszínház Egy egér
naplója és a Mazsola Játszó
bábos baba-mama foglalkozásának
időpontjai vannak feltüntetve rajta.
Egyszer csak Radó ront be a szomszédos
vagonból, ahol a Szeleburdi család
és barátaik épp most
is zsibonganak. Kis lombfűrésszel
nagy szív alakú lyukat vág
a fülke tetején. Már
kérdezném, vajon mit csinál
ezen a bágyadt őszi napon ekkora
lendülettel, de már magam is
tudom, s csak csendben ülök tovább.
Hát persze! Bálint Ágnes,
ha letekint, láthassa, hogy bár
minden a maga útján megy tovább,
teremtményei már mindig velünk
lesznek, olvasókkal, nézőkkel,
mesehallgatókkal, kicsikkel, nagyokkal,
egymás utáni generációkkal,
bármerre és bármeddig
megy is a szerelvény.
S csak integetek, felfele tekintgetek a
szív alakú ablakon át.
A gyerekeim pedig a töklámpásba
egy piciny mécsest helyeznek.
2008. nov.1.
Jakabosné Kovács Judit, drámapedagógus,
Mazsola Játszó és Manócska
Muzsika foglalkozásvezető
|
