Adventi vasárnapok

Az adventi időszak vasárnapjai majdnem olyan titokzatosak tudnak lenni, mint a várva várt Szenteste.

Kedvelem ezt az időszakot, hiszen négy felvonásban kerülünk időben és lelkületben közelebb a nagy ünnephez. Négy esély arra, hogy megálljunk a rohanó világban és szeretteinkre, magunkra és a közelgő ünnepre hangolódjunk.

Családanyaként háromféleképpen készülhetünk ezekre a napokra, habitus és pillanatnyi kedvünk szerint, és persze aszerint, hogy családunknak éppen melyik fajta kikapcsolódásra van szüksége.

Megkoszorúzott esték

Az első, mely sok családban szokás, hogy vasárnap este, mielőtt belopnánk a gyerekeket az ágyba, meggyújtjuk a soron következő gyertyát az adventi koszorún. Karácsonyi zenét teszünk be, vagy közösen felidézzük, milyen karácsonyi énekeket ismerünk, ezzel is készülve a nagy napra. A felsejlő gyertyafényben, félsötétben megkérjük gyerekeinket, hogy mindenki gondoljon egy ígéretre, melynek jegyében a következő hét telni fog, és persze lehet kérésük is a többiek felé. Különösen izgalmas, mikor gyermekeink fogalmaznak meg számunkra kéréseket, legutóbb ötéves fiam röviden fogalmazva úgy szólt, hogy „ne ordibáljatok”. Majdnem azt válaszoltam, hogy nem is szoktunk, de hát a gyermeki tükör az csalhatatlan, így jobbnak láttam hallgatni és megfogadni tanácsát. Kereshetünk karácsonyi verseket is az alkalomhoz, hogy az élmény még teljesebb legyen. Ezeket hétről, hétre össze is gyűjthetjük egy kosárkába és szentestén újra felidézhetjük őket a fa alatt. Iskolás gyermekek már maguk is kereshetnek nekik tetsző sorokat.
Ezt a szeánszot kiskoruktól fogva vezettük be, akkor még csak a gyertyafényes zenehallgatáson volt a hangsúly és a legjobban azt várták, hogy elfújhassák a gyertyát. Ezen tíz év elteltével még ma is képesek volnának összeveszni, ha nem gyújtanánk meg többször a végén, hogy mindenki, aki ezért él-hal, külön is elfújhassa.

Kézműves díszítés ellazulással

Egy másik jól bevált adventi vasárnap úgy néz ki, hogy előző nap begyúrt mézeskalács tésztát reggel elővesszük és közös sütésbe, díszítésbe kezdünk. Idén már ezt is próbáltuk. Reggel ugrottunk neki, és három órakor, amikor egy ismerős az utcáról megpillantott minket és felintegetett az étkezőnk nagy üvegablakos falán át, akkor esett le, hogy bizony mi még pizsamában serénykedünk. Mentségünkre legyen mondva, hogy a lakás viszont díszbe öltözött és semmihez sem fogható mézeskalács illat, valamint halk muzsikaszó terjeng. Ritka pillanatként, mind a három gyermekem békésen tölti az időt, és a családfő is kipihenten heverész.

Világvárosi advent

Harmadik lehetőség pedig, hogy meglepjük magunkat egy világváros fényben és kürtöskalácsillatban úszó adventi pompájával. Irány a Váci utca, garantáltan nem fognak csalódni (ebben az időszakban felér egy Champs Elysee-vel vagy Bécs adventi utcáival). Már a metróból odavezető úton ámulni fognak a pazarul feldíszített utcán, egy óriás kivilágított fenyőnél pedig már a fényképezőgép is előkerül majd. A kirakodó vásárban a nézelődés is élvezetes, megmutathatjuk gyermekeinknek a népi kismesterségek valamennyi fortéját, megkérhetjük Bán Gyuri bácsit, hogy szólaltassa meg a tilinkóját, kavalját és más népi csoda hangszerét. Egy kürtöskalács társaságában pedig a színpadon szemtanúja lehetünk egy szép Betlehemes játéknak, vagy néptáncbemutatónak. Minden évben lenyűgöző a fények kavalkádja, egy nagy karácsonyfa és egy kedves betlehem társaságában. Ha eddig netán nem volt karácsonyi hangulatunk, ezek után nem fogjuk hiányolni. A lényeg persze most is az, hogy együtt van a család egy szép és kiadós séta erejéig. Nincs dolgunk, nincs tennivalónk, az időből kiszakadva csak élvezzük egymás társaságát, és az advent hangulatát. Megpihen a lélek akár egy szálló hópihén és csillagokat szór a szív így karácsony közeledtén.

Jakabosné Kovács Judit, drámapedagógus,
Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezető