Földi és földön kívüli rémségek


Letagadnám, ha szembesítenének azzal, hogy első fiamnak vizipisztolyt sem mertem venni annak idején, és amikor a nagyszülőkkel gyorséttermi Szépség és Szörnyeteg figurát hozott haza, akkor óriási patáliát csaptam, hogy azt csak a nagyszülőknél tárolhatja, mert a mi lakásunkban nem őrzünk ilyen ronda mûanyag vackot.

Hibát követtem el. A vizipisztolytól nem válik bankrablóvá a gyermek, és a három nap alatt megunt ízlésromboló figura észrevétlen is eltûnt volna a szemünk elől egy játékos doboz legalján, később pedig kiszortírozva, mint olyan játék, amivel már nem játszanak.



Akkor még kicsi Nagy Fiam Mazsola és Tádén, ölelkező Teletabin, Kockásfülûn, és Vakondon nőtt fel. Aztán sokként jött a Vuk. Öt éves lehetett, amikor megkönnyezte a kis rókát és hónapokig fekete ruhába öltözött vadásznak, ha vendégek jöttek hozzánk. Búvóhelyéről lövöldözött, dobálózott, ha a vendég nem kívánatos volt, akkor mindezt igen nagy kitartással.

Aztán kapott egy tarzanos kirakóst, és fél évig tarzanként ugrált a bútorainkon.
Azt pedig ezek után mondanom sem kell, hogy nagycsoportban, mikor meghallotta, hogy létezik csillagok háborúja, gyorsan megtanulta a szereplők nevét és a játszótéren a mászóka tetején azt kiáltozta: Csijjagok hábojúja, csijjagok hábojúja, tadamtadam!

Körülbelül úgy festett, mint aki minden nap esti mese helyett ezt a filmsorozatot nézi.
Szóval a tiltott gyümölcs vonzóvá vált, annak ellenére, hogy nem tartottam teljesen burokban, például a barátainál azt nézhetett, amit ott a háziak megengedtek, így azért neki is jutott Tom és Jerry, és harcolós film.

Csak jóval később jöttem rá, hogy ebben a tekintetben is megbízhatok a fiamban, elsős volt amikor egy osztálytársnál játszottak, és az anyuka aláfestésnek betette a Harry Pottert videón. „Megnéztétek?”- „Nem, inkább játszottunk, az csak úgy be volt kapcsolva.”

Aztán sok klasszikus kalandregényt, és Harry Pottert elolvasott és meg is nézhetett idővel akár a moziban is, és lassan minden a helyére került. Szerencsém volt vele, hogy mindig talált magának szelepet, ahol a jó és a rossz harcát mégis megteremthette magának és az olvasás is sokat segített ebben.



Vele változtam én is, ráébredtem, hogy fontos, hogy megtapasztalja saját erejét és határait, lehetőséget biztosítottunk a kardozás, bunyózás íratlan szabályainak megtanulásához és mire megszületett harmadik gyermekem, pacifista szorongásaimnak már nyoma sem volt. Persze a TV csatornákat, mesefilmeket akkor is szûrtem, de egy évesen a Kicsi Fiam már fakarddal rohangált a nagytestvérei után, és a telkünkön egy kosárnyi vizipisztoly és fapuska gyûlt össze az évek során. Soha semmilyen probléma nem volt ebből. Ma már tudom, hogy egy figura hiába harci, hiába néz ki rémisztően, és igénytelenül az mégiscsak nem több egy játékszernél, ártatlan. Sőt örüljünk, ha fiúgyermekünk egy ilyennel a kezében képzeletét használva játszik, levezeti szorongásait, félelmeit, vadabb gondolatait, az már csak hab a tortán, ha esztétikailag minőségibb fajátékkal vagy nemezbabával teszi ugyanezt.



A Kicsi öt évesen nemrég a Nagy hatására, aki hat évvel idősebb nála meg szerette volna nézni a csillagok háborúját. Ezt viszont még korainak tartottam, de nagy lazán azt mondtam, hogy „figyelj, van egy jó kis filmötletem, ha az tetszik, akkor utána majd egyszer megnézzük a Csillagok Háborúját is”.

És anya rohant a videótékába és kivette E.T.-t a hétvégére!

Nos, nos, hát, hát megnézte az egész család.

És akkor tádám, tádám, a Kicsi hónapokig nem mert lefeküdni, mondván, hogy fél, mi van ha E.T. bejön az ablakon. Majdnem elnevettem magam, amikor ezzel előállt, persze kicsit beijedtem, hogy ez most komoly? Aztán arra gondoltam, hogy egyrészt E. T. külseje tényleg rémisztő, hiába szeretnivaló szegénykém, és arra jutottam, hogy egyáltalán nem baj, hogy most a Kicsi valamibe belevetíti félelmét, és így kicsivel többet foglalkozunk vele. Például azokon az estéken amikor E.T. –től tartott, az ágya melletti kisszéken ülő nagy micimackóból álomőrző harcost készített a Férjem, fejébe húzott egy harci sisakot és lovagruhát terített rá, a Kicsi teljes megnyugvására. Ez a móka pár hónapig tartott, és azt hiszem, hogy ezzel egyben a nagy filmek világába is megtörtént a beavatása. Jöhetnek a földi és földönkívüli rémségek.


Jakabosné Kovács Judit,
Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezető,
www.mazsolajatszo.hu