MOSOLYFAKASZTÓ
 
Farsangi láz

„Nagyon jó, ha gyermekünk maga választhatja ki, hogy mi szeretne lenni, és mindent megteszünk azért, hogy vágya megvalósulhasson. Van, aki ötletesen és egyszerűen elkészíti, van, aki művészien a kellékeknek és anyagoknak utána járva valósítja meg gyermeke kívánságát, és van, aki kölcsönkér, vesz, vagy kölcsönzi a kívánt jelmezt. Tulajdonképpen a legfontosabb valóban az, hogy hagyjuk gyermekünk ötletét megvalósulni. „

Idézet tavalyi észosztó farsangi írásomból. De ugye az nem várható, hogy sok-sok év után mindhárom gyermekem beöltöztetését kreatívan és lelkesen várjam. Amúgy az évek során mindenféle anyukaverziót kipróbáltam és szimultán is működtem, ami annyit jelent, hogy míg az egyiknek megvarrtuk a jelmezét, a másikat befolyásoltuk, a harmadiknak tán még kölcsön is kértünk.
 
 
A Kicsi

Tavaly a Kicsivel könnyű volt a helyzet. Először megijedtem, mert a nyáron nem véletlenül vásárolt Legolandi vásárfiaként vett lovagruhát hiába vettem elő februárban, tini nindzsa akart lenni. Négy és fél évesen kiábrándultságomat látva közölte, hogy magának elkészíti a jelmezt. Öt különböző mintájú és színű kendőt kellett kerítenem, ezeket kötötte a térd és könyökhajlataiba, egyet pedig a fejére, melyen két lyukat kellett vágnunk a szemének. Aztán egy nagy kartonlapból kivágtuk a páncélját, amit seperc alatt teknőspáncélszerűre festett.

Nagyon elégedett volt és a nagy eseményen is úgy tűnt minden rendben. Bár a barátja is tini nindzsának öltözött, de egy igazi páncélos kezeslábast fogott ki az anyukája a turiban. Így a farsang végén a Kicsi csalódottan kérdezte, hogy neki miért nem igazi páncélja volt, mint a barátjának. Hát igen, az ember sose tudhatja mi az igazán igazi.
 
 
Idén kéményseprőnek készült, de a turkálóból hoztam egy fekete anorákot, amire sötétben világító csontváz van festve. Mondtam neki, hogyha kifordítjuk, akkor ebben kéményseprő is tud lenni. Persze rögtön megtetszett a csontváz és már aznap este ebben ijesztgette a testvéreit a sötét fürdőszobában. Alig várja, hogy az óvodában is megmutathassa. Szóval idénre már minden tabu megdőlt a farsangi beöltöztetéssel kapcsolatban, és egy száz százalékos műszálból álló csontváz lesz.

A Lányom

A Lányomék iskolájába duplán kell készülni, mert van egy osztályelőadás, amin minden lány idén boszorkány lesz, aztán van öt perced, hogy átöltöztesd monchichivé, amit most az egyénire kitalált.

A Nagy


Örömmel nyugtáztam, hogy a Nagynak idén nem kell beöltöznie, mert felső tagozatba lépett. Megmondom őszintén, hogy ő öt éves koráig kiélte minden ez irányú hajlamát és átváltozási ösztönét. Két évesen minden nap reggel nyolcra már filctollal kipirosította az orrát és bohócként közlekedtem vele az utcán is. Aztán négy évesen a Vukból vadásznak öltözött (fekete ruhába) otthon, pláne ha barátok vagy vendégek is érkeztek netán. Utóbbi esetben a fotel mögül lövöldözött is. Majd pedig hosszú évekig Tarzanként közlekedett a bútorainkon.

Az óvodai beöltözést még nagyon élvezte, de mire iskolába ment, már egy csöppet sem hozta lázba, a farsangi átváltozás, hiszen addigra ő már mindent kipróbált.

Farsangi Fánkevés, ahogy mi hívjuk

Egy biztos, ha már egyszer szerzünk, vagy készítünk ruhát, akkor azt kétszer veszik fel, mert gyermekeink születése óta családi farsangot is szoktunk tartani. A farsangi fánk a csali, de a belépő mindenkinek jelmez. Beletelt pár év mire minden felnőtt rokon beöltözve jött, hiszen ha nem, akkor „büntetésből” a mi gyerekeink öltözették be őket. Ma már mindenki készül, és sokszor jó előre kigondolja, mire lesz szüksége. A turkálókba is ellátogatnak, meglepő maskarákra vadászva. Amióta nagyobbak a gyermekeink kedvükért zsúrszerű játékokat játszunk, szék kihúzósat, szembekötőset, hangelváltoztatósat és hasonlókat. Persze a felnőttek ugyanolyan jól mulatnak, mint a gyerekek, csak a beizzítás jóval nehezebb.
 
 
Repül az idő, Nagy közben kiskamasz lett, így legutóbb már be sem öltözött, de játszani azért játszott, és láttam rajta, hogy hatalmasakat derül, ahogy az ajtóban sorra érkeznek a különös látogatók, például egy furcsa, ijesztő alak nevezetesen a bátyám térdelt a cipőjén, nagy ballonkabátban, de picin. Ugyanígy térden állva érkezett egy pingvin pár is. Hát még mikor egy négylábú hosszú kínai sárkány érkezett és nyargalt körbe a nappalinkban, legjobban a sakkbábúnak öltözött nagymamink ijedt meg. Micsoda ötletek gondoltam, és meghúztam magam, mert én képes voltam csak a lányom tavalyi katica jelmezét magamra préselni.

Lehet, hogy energiafalónak tűnik ez a szeánszunk, de elárulom, hogy aznap semmi mást nem csinálunk. Nyugisan készülődünk, és mivel ilyenkor a Férjem készíti az ebédet, ami rendszerint virsli, ezért mindenféle erőlködés nélkül kétféle fánkot is sütök, szalagosat és csöregét. Utóbbit tavaly óta a Nagy süti ki, mert rájött, hogy óriási játék, ahogy a vékony tésztából sisteregve egy puffancs párna lesz.

Jó mulatást kívánok minden gyermek és felnőtt farsangolónak!

Jakabosné Kovács Judit,
Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezetô,
www.mazsolajatszo.hu