Farsangi
láz
Nagyon jó, ha gyermekünk
maga választhatja ki, hogy mi szeretne
lenni, és mindent megteszünk azért,
hogy vágya megvalósulhasson.
Van, aki ötletesen és egyszerűen
elkészíti, van, aki művészien
a kellékeknek és anyagoknak
utána járva valósítja
meg gyermeke kívánságát,
és van, aki kölcsönkér,
vesz, vagy kölcsönzi a kívánt
jelmezt. Tulajdonképpen a legfontosabb
valóban az, hogy hagyjuk gyermekünk
ötletét megvalósulni.
Idézet tavalyi észosztó
farsangi írásomból. De
ugye az nem várható, hogy sok-sok
év után mindhárom gyermekem
beöltöztetését kreatívan
és lelkesen várjam. Amúgy
az évek során mindenféle
anyukaverziót kipróbáltam
és szimultán is működtem,
ami annyit jelent, hogy míg az egyiknek
megvarrtuk a jelmezét, a másikat
befolyásoltuk, a harmadiknak tán
még kölcsön is kértünk.
A Kicsi
Tavaly a Kicsivel könnyű volt
a helyzet. Először megijedtem,
mert a nyáron nem véletlenül
vásárolt Legolandi vásárfiaként
vett lovagruhát hiába vettem
elő februárban, tini nindzsa
akart lenni. Négy és fél
évesen kiábrándultságomat
látva közölte, hogy magának
elkészíti a jelmezt. Öt
különböző mintájú
és színű kendőt
kellett kerítenem, ezeket kötötte
a térd és könyökhajlataiba,
egyet pedig a fejére, melyen két
lyukat kellett vágnunk a szemének.
Aztán egy nagy kartonlapból
kivágtuk a páncélját,
amit seperc alatt teknőspáncélszerűre
festett.
Nagyon elégedett volt és a
nagy eseményen is úgy tűnt
minden rendben. Bár a barátja
is tini nindzsának öltözött,
de egy igazi páncélos kezeslábast
fogott ki az anyukája a turiban.
Így a farsang végén
a Kicsi csalódottan kérdezte,
hogy neki miért nem igazi páncélja
volt, mint a barátjának. Hát
igen, az ember sose tudhatja mi az igazán
igazi.
Idén kéményseprőnek
készült, de a turkálóból
hoztam egy fekete anorákot, amire sötétben
világító csontváz
van festve. Mondtam neki, hogyha kifordítjuk,
akkor ebben kéményseprő
is tud lenni. Persze rögtön megtetszett
a csontváz és már aznap
este ebben ijesztgette a testvéreit
a sötét fürdőszobában.
Alig várja, hogy az óvodában
is megmutathassa. Szóval idénre
már minden tabu megdőlt a farsangi
beöltöztetéssel kapcsolatban,
és egy száz százalékos
műszálból álló
csontváz lesz.
A Lányom
A Lányomék iskolájába
duplán kell készülni, mert
van egy osztályelőadás,
amin minden lány idén boszorkány
lesz, aztán van öt perced, hogy
átöltöztesd monchichivé,
amit most az egyénire kitalált.
A Nagy
Örömmel nyugtáztam, hogy
a Nagynak idén nem kell beöltöznie,
mert felső tagozatba lépett. Megmondom
őszintén, hogy ő öt
éves koráig kiélte minden
ez irányú hajlamát és
átváltozási ösztönét.
Két évesen minden nap reggel
nyolcra már filctollal kipirosította
az orrát és bohócként
közlekedtem vele az utcán is.
Aztán négy évesen a Vukból
vadásznak öltözött (fekete
ruhába) otthon, pláne ha barátok
vagy vendégek is érkeztek netán.
Utóbbi esetben a fotel mögül
lövöldözött is. Majd pedig
hosszú évekig Tarzanként
közlekedett a bútorainkon.
Az óvodai beöltözést
még nagyon élvezte, de mire
iskolába ment, már egy csöppet
sem hozta lázba, a farsangi átváltozás,
hiszen addigra ő már mindent kipróbált.
Farsangi Fánkevés, ahogy
mi hívjuk
Egy biztos, ha már egyszer szerzünk,
vagy készítünk ruhát,
akkor azt kétszer veszik fel, mert
gyermekeink születése óta
családi farsangot is szoktunk tartani.
A farsangi fánk a csali, de a belépő
mindenkinek jelmez. Beletelt pár
év mire minden felnőtt rokon
beöltözve jött, hiszen ha
nem, akkor büntetésből
a mi gyerekeink öltözették
be őket. Ma már mindenki készül,
és sokszor jó előre kigondolja,
mire lesz szüksége. A turkálókba
is ellátogatnak, meglepő maskarákra
vadászva. Amióta nagyobbak
a gyermekeink kedvükért zsúrszerű
játékokat játszunk,
szék kihúzósat, szembekötőset,
hangelváltoztatósat és
hasonlókat. Persze a felnőttek
ugyanolyan jól mulatnak, mint a gyerekek,
csak a beizzítás jóval
nehezebb.
Repül az idő, Nagy közben kiskamasz
lett, így legutóbb már
be sem öltözött, de játszani
azért játszott, és láttam
rajta, hogy hatalmasakat derül, ahogy
az ajtóban sorra érkeznek a
különös látogatók,
például egy furcsa, ijesztő
alak nevezetesen a bátyám térdelt
a cipőjén, nagy ballonkabátban,
de picin. Ugyanígy térden állva
érkezett egy pingvin pár is.
Hát még mikor egy négylábú
hosszú kínai sárkány
érkezett és nyargalt körbe
a nappalinkban, legjobban a sakkbábúnak
öltözött nagymamink ijedt meg.
Micsoda ötletek gondoltam, és
meghúztam magam, mert én képes
voltam csak a lányom tavalyi katica
jelmezét magamra préselni.
Lehet, hogy energiafalónak tűnik
ez a szeánszunk, de elárulom,
hogy aznap semmi mást nem csinálunk.
Nyugisan készülődünk,
és mivel ilyenkor a Férjem készíti
az ebédet, ami rendszerint virsli,
ezért mindenféle erőlködés
nélkül kétféle
fánkot is sütök, szalagosat
és csöregét. Utóbbit
tavaly óta a Nagy süti ki, mert
rájött, hogy óriási
játék, ahogy a vékony
tésztából sisteregve
egy puffancs párna lesz.
Jó mulatást kívánok
minden gyermek és felnőtt farsangolónak!
Jakabosné Kovács
Judit,
Mazsola Játszó és Manócska
Muzsika foglalkozásvezetô,
www.mazsolajatszo.hu
|