Áprilisi
megbódulás
Újra eljött április elseje,
a bolondok napja. Tavalyi írásomban
(Bolondságok
kezdőknek és haladóknak)
számos jól bevált és
nagysikerű ötletet soroltam erre
az alkalomra. Idén mégesem volt
rákészülés.
Azon kívül, hogy a gyerekek ragaszkodtak
az asztal alatti vacsorához, idén
nem terveztünk semmit, mert alapjáraton
is megbolydultunk így tavaszra.
A tavalyi ötletzápor szerepcserés
játéka így is megtörtént.
Mostanában nem mi olvasunk mesét
a Kicsinek, hanem két lehetőségünk
van, vagy az óvodában hallott
hosszú népmesét mondja
el nekünk, vagy ugyancsak az itt összeszedett
számomra eddig ismeretlen körjátékra
tanít lefekvés időben.
Nézzük a mesehallgatást:
maga mellé fektet az ágyba és
belekezd egy olyan szövevényes
a 77 magyar népmese című
kötetet egy az egyben felölelő
és vegyítő eseményszálba,
mely egymásra épül de olyan
mintha sose lenne vége. Mintha benyomtak
volna rajta egy gombot, tolulnak az arany,
gyémánt serlegek, virágok,
tizenkét! lány, bronzosan csilingelő
faleveles ágas fák, amelyeket
végigsuhintanak és így
tovább. Végül kikerekedik
egy egész mese, és akkor én
mehetek, mert szólítja apját,
akinek szó szerint ugyanúgy
hosszasan terjengve elmeséli a történetet.
Hallgattam némi büszkeséggel,
és kellemesen pihegtem közben.
No de másnap jött a körjáték
tanítás 21:10 perckor. Először
is gyorsan lebeszéltem arról,
hogy el is játsszuk, hivatkozva arra,
hogy csak öten vagyunk és körjátékot
inkább majd a tavaszi szünetben
a családi összejövetelen
tanítson, mert akkor el is tudjuk játszani.
Mondta jó, akkor csak elkezdi nekem
a tanítást, hogy a szövegét
már ismerjem. Eddig azt hittem számomra
nincs új dalos játék
a nap alatt, de tévedtem.
Első este megúsztam annyival,
hogy levegővétel nélkül
félig vers és ének között
némi dallammal és érdekes
ritmikával szavalja: „Zíbor
zábor ki van a városban? Gazdaasszony
(vigyázat nem gazdasszony és
nem gazdag asszony hanem gazdaasszony) mit
hoz, mit hoz?... gondoltam nem lesz folytatás,
de:
Tegnap este számon kérte, hogy
kezdjem énekelni. Fél óra
alatt tudtam csak megjegyezni, mert minden
szótagnál külön intonációt,
ritmikát és hangmagasságot
érintő utasításokat
adott és közben még elégedetlennek
is tűnt a tanulási tempómmal.
Azon sem lepődnék meg, ha kiderülne,
hogy az ő változata már
egy feldolgozás, mert ő is hallás
után tanulta. A klasszikus példát
biztos ismerik, hogy a gyermek kereste a Géza
malacot a Bóbitában (igéz
a malacra).
Aztán áteveztem a Nagyhoz, aki
rendszeresen önállóan olvas
és persze nem meséket, hanem
regényeket, de kérem szépen
bolondok napja közeledtével egy
mese helyett, kettőt olvastat fel velem
az olvasási képessége
és kedve ellenére.
A Lányomnak meg azt mondták
az iskolában, hogy gyakorolják
a hangos olvasást, így most
vele is van egy kis szerepcsere. Fáradtabb
napjaimon beülök mellé a
kádba. Minap behozta a könyvét
és mondta, hogy felolvas. Nagyon megörültem,
gondoltam pihenek is a meleg habokban, lazítunk
is együtt és még gyakorolja
is az olvasást, mint házi feladat.
Nem is volt semmi gond, csak az volt a bibi,
hogy a végén megkérdezte,
hogy na miről szólt, mondjam el
a tartalmát. Hát én csak
a habot láttam magam előtt és
annyit hallottam, hogy szépen olvas.
Majd elsüllyedtem szégyenemben,
kipirult fejjel lejjebb csúsztam a
kádban! A beígért figyelemből
csak egy illúzió lett. Így
este megint csak törnöm kellett
magam egy „pirospontért”.
Megbóbultunk na, de a tavaszi szünetben
majdcsak újjászületünk!
Szép Húsvétot kívánok
mindenkinek fonott
kalács és locsoló
csoki
golyó recepttel!
Jakabosné Kovács
Judit,
Mazsola Játszó és Manócska
Muzsika foglalkozásvezetô,
www.mazsolajatszo.hu
www.kerekito.hu
|
