|
|
 |
 |
|
| |
| MOSOLYFAKASZTÓ |
| |
Főzős
anyuka
Tavaszi szünetben gyermekeim visszakapták
főzős anyukájukat. Hogy mi
az a főzős anyuka? Már nem
is tudom, hol hallottam, vagy olvastam, hogy
Vekerdy Tamás pszichológus elbeszélgetett
gyermekekkel, hogy milyen anyukát szeretnének.
A kutatás eredménye: főzős
anyukát! Hát igen, olyat, aki
többnyire ráér, és
legfőbb teendője az ebéd
elkészítése.
Amíg a gyerekeink nem kerültek
óvodába, én is amolyan
főzős anyuka voltam majd egy évtizedig.
Ha nem is voltam mindig a helyzet magaslatán,
szentül hittem és hiszem ma is,
hogy a jelenlét az, ami igazán
számít a kisgyermekeknek. A
lehetőség odabújásra,
jó szóra, sétára,
mesére a számukra legfontosabb
személyektől. A főzés
amúgy nem alapfeltétel, hívhatjuk
szöszmötölős vagy otthonülő,
vagy egyszerűen csak ráérős
anyukának is gyermekeink álmát
(ez valakinek munka mellett is sikerül).
Ma már én sem vagyok mindig
jelen, de próbálok a nap egy
részében továbbra is
velük lenni, és ráérni.
Ez már persze nem ugyanaz, de most,
amikor szünet volt az iskolában,
óvodában telkünkön
visszaválthattam a főzős
anyuka üzemmódra. Nem mentünk
időre sehova, és nem terveztünk
semmit azon kívül, hogy milyen
ebédet és süteményt
szeretnének a menzán cseperedő
kiskamaszok, a megszokott húsvéti
fonott kalácson és aranygaluskán
túl. A gyermekek így nemre és
korra való tekintet nélkül
segítettek a konyhai munkában,
mely ilyen formában inkább kikapcsolódás,
mint munka. Közben információkat
csepegtettek, megtudtam, hogy hogyan csókolózott
két fiú az oviban, és
miért iratkozna majd a Nagy egy belvárosi
gimnáziumba (mert buszozás helyett
metrózni szeretne, hiszen arra kevesebbet
kell várni
).
Észrevétlen jó kis csapattá
rázódtak, a Nagy jóleső
unalmában még a füvet is
lenyírta, a Kicsi pedig minden zöldséget
felszeletelt egy szalonnasütés
reményében. Este újabb
hullámokban fújtunk ki tojásokat,
az írókázó kedv
lankadatlan volt. Ráérős
anyuka mivel nem jár sok gond a fejében,
és nem gondol bele a jövőbe
nyitott Lánya új ötletére
is, mint például kiscsibe vásárlása
az ünnepi hétre. Szerintünk
ez nem állatkínzás, inkább
amolyan wellness hétvégének
tűnt a csibéknek. Több figyelem
és táp jutott nekik, mintha
maradnak a keltetőben, vagy a tyúkólban,
ahol életük további részét
töltik majd.
Nem történt semmi különös
(ünneplés, biciklizés,
tollas, kártya, naplopás, illetve
napozás), az idő végre
nem rohant, sőt az eddig mozdulatlannak
hitt természet szemünk láttára
mozgásba lendült, úgy lelassultunk.
A reggel még bimbózó
tulipán kinyílt délutánra,
a cseresznyefánk pedig szinte egyik
napról a másikra zöldből,
fehérbe borult. Álltunk rózsaszín
puhán pilinckázó szilvafavirág
esőben is, melyet egy nagyobb szél
keltett.
Majd visszatértünk a városba,
és újra azon merengek, hogy
mikor is fogok főzni, és ráérni
a hétvégéken kívül.
Hm. Hm. Hm. Hány hét is van
még nyári szünetig?
Jakabosné Kovács Judit,
Mazsola Játszó és Manócska
Muzsika foglalkozásvezetô,
www.mazsolajatszo.hu www.kerekito.hu |
| |
 |
| |
|
|
|
|
|