LEGO LÁZ

Legmaradandóbb gyermekkori ajándék emlékem az a LEGO kórház, szétnyitható kórteremmel, orvosi szobával, melyet testvéreimmel találtunk egyszer a karácsonyfa alatt. Sokat játszottunk vele, még sem untuk meg. Sajnos csak a maradványait tudtuk megőrizni felnőtt korunkra.

Férjem ebben sokkal rutinosabb volt. Először is összegyűjtötte az évről évre megjelenő LEGO katalógusokat. Édesapja sokat járt külföldön, így beszerzésük egyszerű volt. Bámulatos nézegetni az archív katalógusokat, a kezdetet, a változást, a régi kollekciók báját, a Fabuland állatfigurákat, az építőelemek megoldásait.
Férjem őrzött egy példányt abból az évjáratból is amikor én születtem. Igen, a LEGO idősebb nálam, nálunk…

Idén volt hetvenöt éves! Az évszázad játékának alapítója, a dán Ole Kirk Christiansen eredetileg ácsmesterként dolgozott. Tengerparti városkában élt szegényesen családjával. A tenger mosta kavicsok, kövek láttán kezdett el azon gondolkodni, hogyan maradnának egymáson a kövecskék, mint építőelemek. Saját gyermekeinek készített először fából játékot, majd építőjátékot és kezdte el árusítani másoknak is. Amikor eladott egy-egy játékot mindig hozzáfűzte: Leg godt! Azaz „játssz jót!”, avagy jó játékot! Így ragadt rajta építőjátékán a LEGO, mozaikszó.
Ma a gyárakban óránként két millió LEGO elemet gyártanak, tészta puhaságúra olvasztott műanyagból, kétezred milliméteres pontosságú formákba öntve.

A LEGO egy olyan játék, melyhez türelemre, figyelemre, alkotóképességre és fantáziára van szükség. Egy játék, mely kortalan. Egy játék, melynek elemei nem törnek össze, ha leejtjük, vagy véletlenség rálépünk. Az egészen piciknek Primo a nagyobbaknak Duplo elemeket készítenek, melyeket a klasszikus LEGO elemek követnek. Felső korhatár nincs, felnőttek közt is sokan szívesen építenek. Talán a kombinációs lehetőség az, ami miatt a gyermekek sem unják meg. Ha mégis, akkor egy újabb doboz, új lehetőségeket nyit. Az esetleg már megunt régebbi építőelemek és LEGO figurák újra felélednek, új kontextusba kerülnek.

Férjemnek sok régi épületet sikerült egyben megőriznie és gyermekeinkre örökítenie. Harmadik gyermekünk megszületésével ugyan kissé veszélybe kerültek. Nem volt mit tenni, a nagyoknak külön LEGO sarkot kellett lecsípnünk a szobából, hogy nehogy megtízóraizza a kockákat a „mi kis úthengerünk”. Ágyakkal kerítettük körbe, de a „kerítés” elé tett csalogató Primo és Duplo játékosdoboz, mint elterelő útakadály csak rövid ideig működött. Közben a nagyok szétszedegették a régi hagyatékot és érthető módon összeépítették új elemekkel. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Aztán a kicsi is szabad utat kapott az építő sarokhoz, aminek időközben palotás, lányos és fiús váras, autós, városi része épült. Ahogy legkisebb gyermekünk betöltötte negyedik életévét, a hős apa úgy döntött, hogy újult erővel újra építi a régi várost.

Két nap szabadságot vett ki, hogy egyesével kotorja ki a gyűjtőből az apró elemeket, hogy a már fényét vesztett régi leírások alapján újra alkothassa a régi csodákat. Harmadnap izomlázzal ment dolgozni, hisz napi nyolc órát guggolt a szőnyegként kiterített LEGO elemek között. Ülni nem lehetett, mert akkor ráül, ha távolabb kotorja akkor meg nem látja az apró darabokat……………

Sikerült, klassz lett! Megcsodáltuk mindannyian az óvárosi részt: a tűzoltóságot, a rendőrséget, az őrállomást, az építőipari gyárat, a kórházat, a kikötőt…
Aztán következett egy fenyegető iskolás születésnapi zsúr majd egy még kényesebb óvodás ünnepi parti. A férjem ott szobrozott a gyerekszoba sarkában, és ötpercenként tájékoztatta az épp arra járó gyermekeket:” lehet játszani, legózni, de ami össze van építve azt nem szabad szétszedni”.

Nem szedtük szét azóta sem, talán megmarad még az unokáinknak is, mert mi leszünk a LEGO Papa, és a LEGO Nagyi. Ha így haladunk az unokáinkat már LEGO szobával fogjuk várni…………

Ennek már a fele se játék!
Dehogynem, a legjobb játék!
Jó játékot mindenkinek!


Jakabosné Kovács Judit
2008. február