Miért is, miért is?

Majd tíz évvel ezelőtt buzgón megvarrtam a huszonnégy számmal ellátott kis zsákocskát, melyet gondosan fenyőkoszorúra kötöztem és fellógattam. Ahogy fogytak a napok, úgy fogytak a zsákok is, amikben egy szál, majd két szál, majd három szál gyermekemnek egy-egy gumicukor pihent. Barátnőm karácsonyi szalvétából készített batyukat raffiával botra kötve. Mindig belerejtett pár titkos meglepetést, üzenetet. Például: „Ma hívjuk fel a nagyit és kérdezzük meg, hogy van!” vagy: „Válassz egy mesét, elolvasom!” vagy: „Kövesd a kis térképet és találd meg a csokit!” Próbáltam magam is ez irányba fejlődni, de a tíz év nem volt elég. Sőt tavaly hirtelen felindulásból és elfoglaltságból nem akasztottam ki a zsákokat gondolván, hogy már nagyok és nem a világ nekik egy szem gumicukor, aminek a színén nem egyszer összevesztek. Nem voltam rest beszerezni egy textil falinaptárt, aminek a zsebeire rácsíptettem egy angyalkát, aki naponta előrébb repült így jelezve a Karácsony közeledtét.

Tévedés volt persze, még a kilenc éves Lányom is nehezményezte, megsejtve kényelmesedő törekvéseimet, melyet az elhanyagoltság apró, mit apró, harsányan árulkodó jelének tekintett. Annál is inkább, hiszen a szomszédban egész nagy zsákokat látott kifüggesztve, nem ehető, hanem igazi maradandó ajándéktárgyakkal.

A gonosz és feledékeny anya című távirat rá egy évre, a napokban burkolt megjegyzés formájában már meg is érkezett. Nem csodálkozom, hiszen tíz évig szoktattam őket kicsiny szertartásainkhoz és annak minden kellékéhez, úgy tűnik, túl korán tapostam a fékre.

Így idén időben gondoskodtam egy adag aranyos színes mihaszna rénszarvasos, fenyőfás, hóemberes, mikulásos facsipeszről és egy adag matricáról. Nem számít, hogy akaratunk ellenére ezzel kettőt léptünk előre az anyagi világban, lényeg, hogy idén „rendesebb” számlálás lesz, mint tavaly, ha nem is annyira „rendes”, mint a szomszédé. Végül is ez a hónap így is, úgy is a gyerekeké.

Így nálunk nemcsak a Mikulás, az Angyalka de az Adventi Manók is szorgoskodnak, és hogy végképp ne unatkozzak, a Fogtündér is befigyelt a napokban!

A két nagynál ezt megúsztuk, de a legkisebb szemfüles, ahogy kiesett az első foga két nappal ezelőtt kijelentette:

- Beteszem a párnám alá, remélem a Fogtündér hoz valamit cserébe! Tudom, hogy ti vagytok az, hozzatok valamit!

- Tényleg? Mi vagyunk a Fogtündér, meg a Mikulás és az Angyalka is? - érdeklődtem meglepetten.

- Nem, nem, csak a Fogtündér vagytok ti!

Varázslás felsőfokon … még tíz évig … pláne így decemberben…

Hajrá nektek is!


Jakabosné Kovács Judit,
Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezető
www.mazsolajatszo.hu
www.kerekito.hu