Ki a bolond, én vagy te? ÁPRILISI BOLONDSÁGOK

Másodikos osztályos lányom ragyogva jött ki az iskolából. Lelkesen ecsetelte, hogy az osztály bolondok napja alkalmából háttal ült a padokban, a hetes pedig visszafelé jelentett. Ötven év körüli tanítónénijük vette a lapot, „Éko!”-válaszolta. A matekkönyvben mindenki maga választhatott feladatot, ha kérdéssel fordultak hozzá, Judit néni rávágta: „Hagyjatok már, nem azért jöttem én az iskolába, hogy zavarjatok!”. Mindenki dőlt a nevetéstől. Ezek hallatán örömmel nyugtáztam, hogy az ország nincs veszve, ha egy mezei kerületi általános iskolában, ilyen élményekben lehet része a csemetéknek.

Sokáig megfeledkeztem erről a napról, és saját iskoláscsínyjeinkről, egészen addig, amíg egyszer átgondoltam azokat az alkalmakat, amikor gyermekeim rábeszélhetnek mindenféle szokatlan dologra. Kézenfekvővé vált, hogy a gyereknapon túl, április elsején mindenki megbolondulhat.

Bolondságok kezdőknek és haladóknak

Kezdődött azzal, hogy ezen a napon a gyerekek ott aludhatnak, ahol akarnak. A vacsorához pedig az asztal alá terítünk, így fölöttébb mulatságos és hangulatos a közös étkezés. Felcserélhetjük a szerepeket is, a gyerekek lefektethetik a szülőket, mesélhetnek nekik, a gyerekek meg akkor bújnak ágyba, amikor akarnak…

Üljünk be egy cukrászdába, és a megszokott meghatározott számú sütemény helyett, vegyünk annyi sütit, vagy fagyit a csemetéknek, amennyi csak beléjük fér. Vagy bízzuk a gyerekekre az aznapi menüt, nem baj, ha tortát eszünk ebédre, és virslit, és le se merem írni, mert utálom: chipset, uzsonnára. Ha esik, menjünk pocsolyavadászatra, gumicsizmában, koszolható ruhában. Érezzük jól magunkat, és gondoljunk arra, hogy maradandó élményt szerzünk ezzel a csemetéknek. Ne feledjük, hogy a két-három éves csöppségeinknek is szükségük van arra, hogy ha csak egy nap erejéig kipróbálhassák magukat. Aznap ha nem akarnak felöltözni, nem kell, a fűzeléket el lehet utasítani, és legalább ilyenkor kerüljük a „csak még egy utolsó kanállal” felszólítást. Ezen a napon ő mondhatja meg, mikor indulunk haza a játszótérről és alvás előtt annyi mesét mondjunk neki, amennyit csak akar.

Bolondozás nemcsak bolondok napján

Sok pici és nagy iskolás gyerekkel találkozom, rajtuk látom, tőlük hallom, hogy mi az, amire több évre visszamenőleg is emlékeznek. Legutóbb egy hét és kilenc éves fiú testvérpár ecsetelte hatalmas lelkesedéssel,”emlékszel, amikor apa king kongosat játszott és csumástól kapta be az epret?”.

Lányom, mikor a barátnőjénél nyaralt pár napig, a pedagógiai érzékkel és humorral megáldott nagypapa konzervdobozos akadálypályát készített nekik. Másik egyszerű játékos ötletét a mai napig emlegetik a lányok. A nagypapa, Bandi, feküdt a függőágyban és mesét olvasott. A mesék végén lehunyta szemét és azt mondta, hogy ő most aludni fog, fussanak el, számoljanak háromszor hatvanig, majd osonjanak vissza, és egyikőjük óvatosan fújjon az arcába, amitől majd felébred. Jó kis mulatság volt ez a három lánynak, a nagypapának pedig jó pihenés.

A gyerekek imádják a meglepő dolgokat, szeretnek meghökkeni, és mulatságosnak látni szüleiket. Ezek apró dolgok, melyek nem pénz és nem időigényesek, mégis talán az egyedüli dolgok melyekre biztosan emlékeznek hosszú évek múltán is.

A kisebb bolondságokra hétvégén vagy szünidőben is vevők lehetünk, ha úgy hozza a helyzet. Így történt, hogy amikor nyáron meglátogattak minket néggyermekes barátaink, az ő és a mi rangidős palántáink, akik tizedik évüket taposták, kitalálták, hogy süssünk szalonnát. Mi egész mást terveztünk, mondtuk nekik, hogy nincs szalonna, kenyér se. „Akkor mi most elbiciklizünk és megvesszük a hozzávalókat”-vágták rá egyszerre. Összenéztünk a barátnőmmel és bólintottunk, „hát legyen”. Kicsit megijedtünk mert tizenöt perc helyett fél óra alatt járták meg az utat, mert a sarki, közeli boltban nem volt szalonna és a távoliba karikáztak. Furcsa kinézetű fullzsíros szalonnával tértek vissza. A tűzrakásban azért segédkeztünk és egy nagyon klassz délutáni szalonnasütés lett a vége (miért is kéne estig várni, mint máskor?), arról nem is beszélve, hogy az egész napot áthatotta a két nagy büszke ábrázatja. Így rángattak bele a horgászás kipróbálásába is, ami azóta családi méreteket öltött és szokássá vált.

Kell egy kis áramszünet!-őrültségek ideológiája

Talán meglepő, de tanulságosak is ezek az alkalmak. Például rájön a gyermek magától, hogy a saját ágya sokkal kényelmesebb, vagy megtapasztalhatja, saját befogadóképességét ami a fagyigombócokat illeti, a szerepcserék növelik empátiájukat és ami ugyancsak fontos, kiélhetők a tiltott vagy titkos vágyak. Ha pocsolyavadászatkor megtapasztalja, hogy milyen érzés a mély pocsolyákon végigmotorozni, kisebb lesz a kísértés, hogy mindezt majd az ünneplőjében is megtegye, amikor igyekszünk valahová. Tudunk majd utalni rá, hogy csak pocsolyavadászatkor megyünk bele a pocsolyákba… Mivel rájönnek, hogy csuromvizesnek lenni nem is olyan jó, a tapasztalat az, hogy a pocsolyavadászó gyerekek a hétköznapokon kikerülik a pocsolyákat. Ilyen tapasztalatok mellett a cseperedő és önállósodó gyermekek jobban és szívesebben igazodnak a család mindennapi szokásaihoz, értékrendjéhez.

A szülőknek is tanulságos megélni, hogy azért mert a gyermek számunkra érthetetlen kívánságai teljesülnek, vagy attól, hogy néha bolondot csinál magából a szülő, nem veszíti el a tekintélyét, sőt.

Április elseje egy jó alkalom, amikor különösen közel kerülhetünk nagy gyerekeinkhez is, akiknek lassan a barátaik már fontosabbak, mint az otthoni játék apával vagy anyával. Újabb oldalról ismerhetjük meg családunk tagjait, jelzéseket kapunk, talán lesz, amin érdemes el is gondolkozunk. Mindenképp érdekes lesz látnunk, hogy míg egyikük lázba jön, másikuk a szabadság ellenére is mértékkel rendel a cukrászdában.
Mi az, amit magunkkal viszünk a hétköznapokba is egy ilyen nap után? Egyrészt szűkösebb időkben, nehéz napokon és helyzetekben van mihez visszanyúlni, hiszen a szülő gyermek kapcsolatot mélyítik a közösen átélt, jó élmények. Később a kamaszkorban talán majd emlékeznek gyermekeink, hogy rugalmasak, és nyitottak vagyunk a dolgaikra, akkor is, ha nekünk nem tetszik, így jó eséllyel beavatnak majd bűnös dolgaikba, és bizalommal fordulnak felénk, ami a mai világban nagyon fontos.

Minap kezembe került egy pedagógiai esszé, mely a mai iskolákat boncolgatta, és két kategóriára osztotta: a hagyományos „nincs időnk” iskola és tanár, akinél a tananyag leadása a legfontosabb és az alternatív, „miért ne?” szellemiségű iskola és tanár típus, aki a gyerekek ötleteire fogékony és mer időt veszíteni, mert tudja, hogy sokszorosan megtérül. Ezeket a kategóriákat magunkra, szülőkre is vonatkoztathatjuk. Fontos, hogy ne csak a gyermek ismereteinek bővítésére és fegyelmezésére jusson idő, gyermekeink kívánságaira igyekezzünk a „miért ne?” szellemiségében válaszolni, és elsősorban az érzelmi tankját töltsük, mert így olyan tapasztalatokra tehet szert, ami a diplomáknál is többet ér. Boldog ember lesz.

Bolondos tippek kicsiknek:

Három év alatti csemetéinkkel a bolondozást tegyük napi rutinná. Sajátítsunk el jó sok dögönyözős, csikizős, höcögtetős, feldobálós játékot, ölbeli játékot, vagy egyszerűen csak feküdjünk melléjük a szőnyegre, hogy megmászhassanak.

Búcsúzóul álljon itt pár mókás ötlet piciknek.:

Fúj a szél, fúj a szél, fúj a szél fúúúúj. Az utolsó szónál fújjunk egy nagyot az arcukba.

Játékosan húzzuk meg gyermekünk egy tincsét, miközben füttyentünk egyet. Majd csodálkozva állapítsuk meg: „fütyül a hajad! Tudtad?- Neeem- Deee….”- újra mutatjuk nevetésig.

Nagyokkal is játszható bolondság: „Gyere törjünk tojást!” –gyermek kíváncsian odajön. Tojást formázunk a két kezünkkel ökölben, feje búbjához koccintjuk, és a tenyerünkkel végigsimítva eljátszuk, ahogy a tojás végigfolyik a fej két oldalán.

Elevenítsünk fel térdütögetős és tapsolós versikéket:
Vízparton az unka béka, umtatta, umtatta,
Kuruttyolva messze harsog umtatta, umtatta,
Lelle manó nem sokáig hallgatta umtatta,
Mert az unka béka nóta untatta, untatta.

Nyulász Péter Zsubatta című kötetében találtok további, hangulatos mondókákat és verseket.

Derűs áprilist kicsiknek és nagyoknak, okosoknak és bolondoknak!

Jakabosné Kovács Judit
drámapedagógus,
Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezető