Alább olvasható írások:

A bábjáték személyiségformáló hatása, Horváth Judit gyógypedagógus írása

Nagy játékosok: szülő és gyermeke »

Bábok, bábúk, babák és varázslatok gyermekeink védelmében nehéz időkben »

Várható, további írások bábjátékkal kapcsolatban:
Hány évesen menjünk bábszínházba, mit nézzünk meg?
Harc a játék keretein belül.
Születésnapi ajándék báb, személyre szóló mesetippel.

További írásaim a művészeti és érzelmi nevelésről a Drámapedagógia és Olvasnivalók menüpontban találhatók.

Jó böngészést, jó játékot!

Nagy játékosok: szülő és gyermeke

Bevezetésként egy kis bábtörténelem

A báb és a bábjáték egyidős az emberiséggel. Több ezer éve megtaláljuk a vallásokban, a karneválokon, a néphagyományokban, de ott voltak a bábok a királyi udvarokban és a nép szórakoztatására a piactereken is.
Magyarországon a középkor elején jelenik meg a bábjáték, és ettől kezdve minden korban megtaláljuk.
Néhány évtizeddel ezelőtt a hazai bábjátszás fellendülését figyelhettük meg. Számtalan mesejáték, feledhetetlen figura, köztük Mazsola és Manócska bizonyította, hogy szükségünk van ezekre a nagyon is emberi játékokra.

Napjainkban, a mindent elsöprő, elektronikai szórakoztatópiac lehengerlő kínálata, a megváltozott, hajszolt életmód félresöpörte a bábokat, s vele mindazt az értéket, melyet e játék nyújtani tudott. Szerencsére mind többen felismerik, hogy a bábjátékok nyújtotta komplex lehetőség túl értékes ahhoz, hogy elvesszen az életünkből.

A bábjáték mögött mindig ott az ember sajátos gondolatvilágával és kreativitásával. A bábozást, a babával játszó gyermek tevékenységéből vezethetjük le, aki anélkül hogy tudná, tulajdonképpen színházat játszik. Ilyenkor a gyermek egy személyben költő, író, rendező, szereplő, és közönség is. Természetesen, többnyire nem tudatosan teszi mindezt. ő csupán magához hasonló, de még nála is kisebb lényt akar teremteni, amely úgy mozog, és úgy viselkedik, ahogy ő akarja, és persze ő beszél is helyette.

A játék során utánozza a felnőttek világát, olykor kompenzálja saját függőségét, és sérelmeit, ugyanakkor látványosan leképezi mindazt, ami szellemiségében, személyiségében munkál. A bábjátékot sok egyéb pozitív hatása mellett, ezért is nevezhetjük vágyteljesítő játéknak. Természetesen nem csak a gyermekek báboznak.

Ez a játék igen előkelő helyet foglal el a művészetek között, és nagy hatása van az oktatásban, nevelésben, hiszen a kedves figurák hűen és maradandóan közvetíthetnek társadalmi normákat és ismereteket a világról.

Bábozzunk mi is!

Célom, hogy az otthonokban mind több szülő vállalkozzon a bábjátékos szerepére. Gyermekünk még a klasszikus babázós, bábozós korszak előtt nyit a babák, bábuk, majd a bábok felé. Még beszélni sem tud, de már szorongatja kedvenc maciját, eteti a kis gumielefántot, vagy ringatja babáját. A szülők egy éves korú csemetéket már elvarázsolhatnak egy-egy állatbábbal, mely köszön, megcirógatja, vagy megcsikizi a kis álmélkodót. Az állathangokra amúgy is már egész kiskortól felfigyelnek a gyerekek és megörülnek neki. Két éves gyermekünk kedvéért két bábot is húzhatunk a kezünkre, akik egymással beszélgetnek, nagyon élvezik, ahogy játszunk a hangunkkal. Beleszőhetjük a kisgyermekek mindennapi életének apró mozzanatait, segítve ezzel az „én és a világ” korszakát. Három éves kor körül sokan már átveszik egy egy báb szerepét. Ekkor válik igazán izgalmassá a dolog. Ilyenkor jó ha a háttérbe húzódunk, és figyelünk.

Mindennapokra:

Pár példát említek, hogy milyen nevelési gondokon könnyíthetünk a bábozással.

Kezünkre húzott figuránk kiköpi az ételt, fújjog. Még rá is játszunk, hogy egy nagy kacagás legyen a vége, hogy elnevessük magunkat egy olyan dolgon, ami a mindennapokban talán bosszúságot okoz. Jelen esetben, amikor a gondosan elkészített ételt gyermekünk egy „nem” kíséretében lesöpri az asztalról, válogat. Tehetünk egy kis mókás csavart is a jelenetbe, hogy mindent kiköp, főzeléket, borsót, céklát aztán ugyanekkora lendülettel véletlen a felkínált eperfagyit, csokit, palacsintát is ..A bábozás nagyszerű lehetőség szerepek cserélésére, szerepekből való ki és belépésre. Nagyobb gyermekek így olyan helyzeteket is kipróbálhatnak, melyekre mindennapi életükben nem nyílik lehetőség. Felelősség és következmény nélkül lehetnek áldozatok vagy támadók, építők vagy rombolók, üldözők vagy menekülők, bájosak vagy haragosok, gyermekek vagy felnőttek. A bábozás olyan játéktevékenység, mely támogatja gyermekünk lelki fejlődését, személyiségének alakulását.

Köszönj szépen a néninek! Mondd meg a bácsinak, hogy hívnak!

Épp megtanul a gyermek beszélni és máris köszönnie kell vadidegen embereknek, és még a nevét is el kell árulnia. Így boldog a néni, a bácsi az utcán és persze apa, anya is büszkék. Van olyan gyermek, akinek a természetéhez ez közel áll, és vígan, önkéntesen, vagy kisebb nógatásra szívesen nyíl meg mások előtt. Van akinek sokáig igazi kihívást jelent, és a nógatás csak további gátláshoz, vagy „csak azért se” korszakhoz vezet.

Ha a gyermekek látják, hogy szüleik köszönnek, és szóba állnak másokkal, ez elég ahhoz, hogy felcseperedvén ők is így tegyenek majd. Van olyan gyermek, akinél ez csak kisiskolás korban következik be, és se nem több, se nem kevesebb azoknál, akik már háromévesen képesek erre!!! Nagy kár volna emiatt kelteni a feszültséget gyermekünkben, vagy magunk és gyermekünk között. Ha mégis szívügyünk a dolog, akkor a noszogatás helyett próbáljunk sokat bábozni gyermekünknek: a bábok, amikor találkoznak mindig köszönjenek egymásnak. Először mi lehetünk mindkét bábbal. Majd ha kölcsönzi gyermekünk az egyik szereplőt, akkor köszönünk neki, és várjuk, hogy visszaköszön-e. Lassú a folyamat, ha nem jön válasz, továbbléphet ezen a báb, de egy idő után finoman megpróbálhatjuk, hogy addig köszönjön vidáman és kitartóan neki a mi bábunk (mintha azt hinné, hogy nem hallotta meg), míg választ nem kap. Ha nem köszön vissza, akkor elütjük egy „jaj ne haragudj, nem hallottam, hogy köszönsz, úgy süvít a szél, hogy nem hallottam, jaj mindjárt el is fúj, fogj meg, segítség!”. Szóval elütjük a témát, játszunk tovább és reménykedünk, hogy legközelebb majd kapcsol a csemete.

Az otthoni bábozás lehetőségei szerteágazóbbak, mint gondolnánk, bele lehet jönni, ha elsőre nem is érezzük magunkhoz közelinek a dolgot. Olyan gyermek van akit „még” nem érdekelnek a bábok, de olyan nincs akit „nem érdekelnek a bábok”. Ezért időről időre varázsoljuk elő a bábosdobozt, vagy személyesítsük meg csemeténk kis szőrállatkáját, vagy műanyaglovát, bármit, ami kedves számára.

Jó játékot mindenkinek!
Jakabosné Kovács Judit


Bábok, bábúk, babák és varázslatok gyermekeink védelmében
nehéz időkben

Nem új keletű dolog, annak a felismerése, hogy cseperedő gyermekeink érzelmi biztonságát segíthetik a bábúk, szőrállatok, bábok és más varázserővel bíró tárgyak, például egy anyaillatú ruhadarab és még amit az élet hoz (lásd alább egy matrica tündér) ...

Nagymamám annak idején a ruháskefét tette apukám ágya mellé, ha éjjel ki kellett mennie a mosdóba a hosszú, sötét, félelmetes folyosóra. „Meglássd Gyurikám, ez mindentől megvéd majd”. És valóban, attól fogva vígan közlekedett, ha kellett, ruháskefével a kezében.

Ha gyermekünk fél egy mesétől, rossz álomtól, mesefigurától, képzelt dologtól

Nagyobb gyermek esetén segíthetünk a figurával kapcsolatos játékkal, különösen akkor ha álmában is előjön hasonló rémisztő kép. Kígyóktól, szellemektől, boszorkánytól, dínóktól félőkkel reggel rajzoltassuk le, hogy mit látott álmában (ha már tud rajzolni). Szőjünk köré történetet, beszélgessünk róla, testesítsük meg, mit eszik, milyen a színe, mit szeret, kivel, mit csinál... Kortól függ, hogy milyen mélységben beszélgetünk, játszunk ily módon a gyermekkel.

Ha ilyen formában élővé, megfoghatóvá válik, kicsaljuk a tudatalatti régióból, úgy gyermekünk már könnyen leküzdi ilyen irányú szorongását. Az ép érvek ilyenkor nem számítanak, hogy „nézz szét nincs is itt semmilyen dinó…”, vagy „boszorkány csak a mesében van…”). A képzelt rossz dolgot segítsünk gyermekünknek megtestesíteni, hogy aztán szinte észrevétlen „barátságot köthessen” vele.

A félelmek megjelenése a gyermekek személyiségfejlődése során természetes dolog. Van aki a sötéttől, van aki a szeretett szülő elvesztésétől, vagy testvérféltékenységtől szorong... Nem tudják még megfogalmazni, és sokszor kivetítik más konkrét vagy képzelt dologra.

Gyermekünk félelmeinek elfogadásával és fent említett kijátszásával segíthetünk, hogy továbblépjen egy-egy félelmen, vagy szorongós korszakon. A bábok ilyenkor is segítségünkre lehetnek. Nemcsak a bábok, lehet, hogy egy bábú, egy szőrállat sokat könnyít a helyzeten. Feltéve, hogy varázslatos erőkkel vértezzük fel, összeszövetkezünk vele a gyermek előtt, vagy a gyermekkel együtt. Nemcsak lányoknak jár az éjszaka megölelhető játéktárs, és nemcsak kicsiknek! Emlékszem az álomőrző sárkányra, mely a fiamnak megnyugvást hozott annakidején.

A legnehezebb, mikor valós dologtól fél gyermekünk

Hat éves volt a lányom, amikor nyitva hagytuk éjjel az ajtót és egy besurranó tolvaj ellopta az előszobánkból az ajtóhoz legközelebb eső két táskát: a pelenkázótáskámat, amiben pelenkák voltak, és a nagyfiam tornazsákját, amit a lépcsőházban kiszórva találtunk meg reggel. Jó ideig téma volt, míg a nagyfiammal kuncogtunk, hogy hát csak egy fagyira való volt a pelenkázótáskában, nem sajnáljuk senkitől... addig a két évvel fiatalabb lányom minden este megkérdezte, hogy bezártuk-e az ajtót. Három hétig szőtte magában tovább a dolgot, és egy esti ágyszéli beszélgetésből derült ki, hogy attól tart legközelebb elrabolják valamelyikőnket. Az ágya fölött tetőablak van, hamarosan matricafestékkel készítettünk egy szárnyas pöttyös ruhás vigyázó, mosolygó tündért az ablakra, egy kulccsal a kezében. Így esti lefekvéskor emlékeztetett minket, hogy zárjuk be az ajtót és küldött egy mosolyt Julinak és nekünk. Esti puszi előtt monologizáltam párszor a tündérrel, hogy igen, minden rendben, az ajtót becsuktam, küldjön egy mosolyt, őrizze az álmunkat, Jó éjszakát. Így egy két hónap alatt elült a téma, és a szorongás is megszűnt. Azt hittem, hogy ilyen könnyen nem fogjuk megúszni, mert egy ilyen idős gyermek már tudja mi mese, mi valóság, és tudja, hogy a matricatündér festékből van. De lám a gyermekek megszánják szüleiket, elfogadják kezdeményezéseiket és hagyják magukat elvarázsolni nagyobb korban is, ha érzik, hogy végre megértették, hogy ők igenis nagyon félnek valamitől. Érezte, hogy megértjük, együtt érzünk vele, beszélünk róla, és attól, hogy már nem hisz a tündérmesékben, még ki tudjuk játszani félelmét egy kis mosolygós tündérke segítségével (báb ugyanúgy alkalmas lett volna). Persze kellett egy kis humor is, elmeséltük neki, hogy mihelyst minket vagy őket próbálná elvinni valaki apa a konyhai botmixerrel kupán vágná én meg akkorát sikítanék, hogy menten kiterülne az illető…

Kórházba kerülhet valamelyik családtag, vagy gyermekünk

Van amikor nem is látható előre, nem tudunk felkészülni a nehéz, nélkülözős napokra. Ilyen esetben, ha túl vagyunk a nehezén, otthon utólag is érdemes segíteni gyermekünknek, hogy kijátszhassa a történteket. Legutóbb két és féléves keresztlányomnak kellett anyukáját hirtelen öt napra nélkülöznie kórházi tartózkodás miatt. A japán nagyszülők viselték gondját, mert bátyám, az apuka, már korábban hazarepült. Így különösen nehéz volt a kicsi lány helyzete.

Amikor a család újra együtt lehetett, és túl voltak a megrázkódtatáson, sokat játszottak azzal a papírmaci családdal, melyet készítettem nekik. Együtt készítettem Lillával, aki még persze nem tudott színezni, de mivel már beszélt, rendelésre készült, hogy melyik macinak milyen színű ruhája legyen. Cipősdoboz teteje lett a japán nagyszülők háza. Elkészítettük a legfontosabb dolgokat: a családtagokat, az alvómacit, az ágyakat, a cumisüveget, anya bőröndjét, amit a kórházba vitt, és a doktor bácsit, mentőautóval. Húsz perc alatt elkészült az utolsó papírfigura is, mellyel aztán Lilla felnőtt segítségével sokat játszadozott.

Kistestvér születik

Vannak olyan nehézségek is a kisgyermekek életében, mely dühöt, szorongást, félelmet kelthetnek. Klasszikus példa erre, a család nagy öröme, az újabb baba születése. Jó ha még a szülés előtt van gyermekünknek egy olyan babája, bábja, állatkája, mellyel bizalmi viszonyban van, és így pár napra, amíg a kórház elszakít minket, akkor apán kívül átadhatjuk neki is a stafétabotot, tudunk puszit küldeni egymásnak, „ha őt öleled engem ölelsz” ... így vagy úgy össze tudunk szövetkezni.

Aztán jó ideig figyelhetjük, hogy gyermekünk hányadán áll az új jövevénnyel és érzelmeivel azzal az ugyancsak nem ördöngös módszerrel, hogy otthon lehetőség szerint, papír, vagy komolyabb igazi macicsaládot kerítünk, boboz, vagy igazi faházzal, tologatható ágyakkal!, talán autó is kelleni fog, pár fontos tárgy, amit menet közben is készíthetünk. Bizony, mert ahányszor odaülünk játszani, lehet, hogy annyiszor fogja átrendezni csemeténk a játékhálószobákat, az ágyakat stb. Hagyjuk, hogy ő alakítsa a történetet, hol aludjon a kisbabamaci, és „ő”? Játékból kirándulni mehet majd a család, és megkérdezhetjük gyermekünket, hogy a bébit vigyük, ne vigyük, bízzuk a nagyira? Megetessük, apa etesse vagy anya? Ha már ovis a nagy, készítsük el szimbolikusan az óvodát is és bátran azokat a személyeket, akik nagyon közel állnak hozzá. Kismackó néha kimaradhat az oviból, választhat, hogy ki vigye őt, ha megy stb. A gyermek szája íze szerint játszunk, de olykor bevethetjük persze a saját dolgainkat, iróniánkat vagy komoly meglátásainkat is, ha úgy alakul.

Azt hiszem már jócskán átléptünk a játékterápia titokzatos birodalmába. Nincs nekem sem útlevelem ebbe az izgalmas országba, de figyelmes utazóként mindannyian körbejárhatjuk, és a hétköznapokban bármikor ellátogathatunk ide. Nincs más dolgunk, minthogy felnövekvő gyermekünknek biztosítunk elég otthoni játékidőt. Figyeljük, hogy mit játszik egyedül, mit játszik a testvérével, kisbaráttal vagy éppen velünk. Csak a feltételeket biztosítjuk, nem irányítunk, nem adunk ötletet. Mi felnőttek csak figyelünk és ezáltal ismerjük meg jobban gyermekünket, hogy milyen is valójában.

Legfontosabb az idő biztosítása, a nyugodt percek, amiben előbb utóbb megszületik valami. A gyermeki játék, babázás, bábozás, katonásdi mind-mind tükrözik a körülöttük lévő világot, és a bennük lévő érzések sokaságát. Lelket lehelnek a legapróbb legegyszerűbb tárgyba is, és saját vágyaik szolgálatába állítják.

Nagytekintélyű pszichológusaink alig győzik hangsúlyozni, hogy gyermekkorban a gyermeki játék önfeledt percei többet érnek minden felnőtt irányította tanításnál. Ezért fontos, hogy a gyerekek játszótársat lássanak a szülőben, az óvónőben, és később a tanító néniben egyaránt. Nehéz időkben mindenképp! A játékban segítségünkre vannak a bábok, bábúk, babák, és sok olyan dolog, amit mi és gyermekeink kigondolunk.

Jó játékot mindenkinek!

Jakabosné Kovács Judit
drámapedagógus

***

Bábos hírek (2008):

Március 11-én az Angyalföldi Ifjúsági Házban

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Óvodapedagógus szakának hallgatója, Énekes Rita kérdezett Mazsola Játszós és személyes tapasztalataimról a családi bábozási szokásokkal kapcsolatban. „Bábú a családban” címmel ír szakdolgozatot és úgy tervezi, hogy a szakdolgozatában írni fog a Mazsola Játszóról, mint hiánypotló foglalkozásról, mely a családban történő bábozás bölcsője lehet.

Beszélgettünk arról, hogy sokan már otthonról is bábos élményekkel jönnek, van aki pedig a foglalkozások hatására kap kedvet.

Kata házi Mazsolájával	Levi bolti Mazsolája	Janka porcelán macija

Meséltem neki, Katáról, akinek az anyukája pont a minap varrt filcből egy nagy és kedves Mazsolát. Említettem Levit, akik a boltban szerzett Mazsolával jár kel, bilire is viszi, vagy Enikőt, aki az ajándék bábját Juditnak nevezte el utánam. Jankáról is meséltem, aki nagymamájával jár hozzám. A nagymama nagyon sokat bábozik otthon és bábkollekcióval várja unokáját. Nagy becsben tartott porcelánmacival jár kel Janka. ő a kedvence, ha nem is kifejezetten bábú ez. A Mazsolán a hintáztatótakaróba ezt a macit szoktuk hintáztatni, mert neki így tetszik, ő egyelőre nem szeretne zsipp-zsuppolni. A Porcelánmaci különlegessége, hogy dirib darabokból, csorba és éles részekből áll. A nagy becsben tartott macin látszik, hogy teljes élettörténete van és sok sok titkot őriz. A képeken ők láthatóak (még jó hogy mindig van nálam fényképezőgép a különleges alkalmakra).

Ha elkészül Rita szakdolgozata, az otthoni bábozással kapcsolatos részeket, érdekességeket meg fogom veletek osztani.