1. Bevezető | 2. A foglalkozások célja | 3. Az órák felépítése
4. Bábozás | 5. Ölbeli játékok, ének-zene | 6. Mozgás
7. A kapcsolatteremtő-képesség alakulása
 
Mazsola Játszó bábos énekes torna (1-4 éveseknek)

1. BEVEZETő


2006-ban Mazsola Játszó néven, bábos-énekes tornafoglalkozást indítottam egy és négy éves kor közötti gyerekeknek és családjaiknak. Az együtt eltöltött jó hangulatú és tartalmas órácska sok örömet rejteget gyermeknek és szülőnek egyaránt.

A foglalkozás nem véletlenül kapta a Mazsola Játszó nevet. Ebben az életkorban és később is, -egészen iskolás korig- az egészségesen fejlődő gyerekeknek nincs szükségük semmilyen fejlesztésre, tanításra. JÁTSZUNK, a gyermekek ösztönös utánzási vágyára építve. (A foglalkozások során semmilyen elvárást nem támasztunk a gyerekek felé, kedvük szerint vesznek részt, mind az ölbeli és mozgásos játékokban).

A foglalkozások tartalmilag és felépítésükben igazodnak ehhez a korosztályhoz. A szülők új ötleteket kaphatnak az otthoni hancúrozáshoz, a tornaeszközök egy része pedig olyan új dolgok kipróbálására alkalmasak, melyekre otthon nem biztos, hogy lehetőség nyílik.

Előkerülnek olyan dramatikus jellegű mondókák, versek, énekek, melyek a kicsik érzelmi világát gazdagítják. Nem kell messzire mennünk, közismert ölbeli játékaink is kíváló példák erre, nem kell hozzá más csak az ölünk, a hangunk, a kezünk. Felelevenítjük régről ismert énekeinket, duruzsolókat, höcögtetőket és újakkal is gazdagodhatunk, ezzel építve az anya és gyermeke közötti kapcsolatot.

Egyre szélesebb körben elfogadott és bizonyított tény, hogy a felnőttkori boldogulás nem az értelmi intelligencia és a későbbi iskolai bizonyítvány, hanem sokkal inkább az érzelmi intelligencia függvénye. Ez részben öröklött, részben pedig a környezet, család hatására alakul ki, születésünktől fogva.

A drámapedagógia módszerei áthatják az óra bábos, irodalmi és zenei részeit. A drámai elemek társművészetekkel karöltve, közvetett módon vannak jelen a foglalkozásokon. A „mintha” játékok során, mely hol az óra felvezetését, hol a mozgásos játékokat vagy a zenei részt kísérik, a szülők közreműködésére nagyban számítok.

Előhívjuk magunkból a gyermeket, gyermekeink kedvéért. A szülő és gyermeke közötti kommunikációt, megértést segítjük ezzel. Megőrizzük gyermekünk kreatív játéktevékenységét, gondolkodását, gazdag képzeletvilágát, mely kezdetektől fogva bennük van. Ennek a batyunak, mely szerencsés esetben sírig kísér, a kötőkéje hasonlatos egy érzelmek sokaságából sodort fonálhoz. Minél vastagabb, annál tartósabb, minél színesebb, annál kevésbé fakul az idő múlásával. A batyu szövőszéken készül, melyek mellett a szülők néha éjt nappallá téve szorgoskodnak, olykor nyüstölnek is, és napról-napra csodálják munkájuk gyümölcsét.

Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a Mazsola Játszó foglalkozás egy ici-pici cérnaszál lehessen a gyermekek batyujában, és kívánom, hogy mindig legyen benne elég útravaló, lelki táplálék, hamuban sült szeretet.

2. A FOGLALKOZÁSOK CÉLJA

A Mazsola Játszó foglalkozások célja, hogy a szülők kedvet kapjanak egy kis otthoni bábozáshoz, énekléshez vagy ölbeli játékhoz, csemetéik nagy örömére. Sokat mozgunk célirányosan és szabadon is, ezért könnyű kifigyelnünk, ha akad olyan mozgásforma, amely otthoni bátorítást is igényel (erről bővebben a mozgás részen olvashattok).

A közösségi élethez való szoktatás első lépéseként, a gyerekek kapcsolatteremtő készségét, empátiáját, önkifejező képességét segítheti a csoport, melyhez rendszeresen vagy alkalmanként is lehet csatlakozni. Ebben a korban a legfontosabb, hogy harmónikus anya-gyermek kapcsolat alakulhasson ki, hiszen a családon belüli érzelmi biztonság hátterével képes a csemete nyitni a külvilág felé. A korai anya-gyermek kapcsolat az alapja és meghatározója a későbbi társas kapcsolatoknak. A foglalkozáson ezért fontos szempont, hogy az anyuka gyermekével együtt örülhessen egy-egy megszülető örömteli, meghitt pillanatnak.

A Mazsola Játszó foglalkozás jó alkalom ahhoz, hogy gyermeküket új környezetben, új oldalukról ismerhessék meg az édesanyák és édesapák. Jó ha olyannak fogadják el őket, amilyenek (a zárkózottabbakat hagyjuk szemlélődni, a tevékenyebbeket pedig hagyjuk tenni-venni). Ebben az életkorban fontosnak tartom, hogy a gyerekek önmaguk lehessenek. Igyekszem olyan légkört kialakítani a foglalkozásokon, hogy a szülők gyerekeikkel elvárások és teljesítménykényszer nélkül vehessenek részt a játékokban.

Az órák vázát adó, korhoz illő bábjelenetek és drámajáték-elemek nemcsak a gyerekek képzeletének megmozgatására alkalmasak, hanem a világ megismerését is szolgálják. Fontos a játékosság, mely nemcsak a szülő-gyermek kapcsolatot mélyíti, hanem a gyermekeinkkel együtt töltött mindennapok nehezebb helyzeteiben is segítségünkre lehet a későbbiek során is. Bővebben írok erről a készülő Mindennapokra menüpontban.

3. AZ ÓRÁK FELÉPÍTÉSE

1. bábos bevezető, 2. ölbeli játékok, hangszerjáték, ismételt és új dalokkal, mondókákkal, 3. állandó jellegű „átmozgató” mozgássor, mely sokszor irányított tornaszeres játékkal egészül ki, 4. szabad mozgásos, tornaszeres rész.

Az ünnepi alkalmakon a bábos, énekes részek és az élő hangszerjáték nagyobb szerephez jut, ezért ezeknek a foglalkozásoknak a felépítése eltér a megszokottól.

4. BÁBOZÁS

Az óráknak állandó, biztonságot nyújtó kerete van: Mazsola és Manócska köszöntik és búcsúznak a gyerekektől.

Minden alkalom Mazsola és Manócska párbeszédével indul, ez a ráhangolódást, figyelemfelkeltést szolgálja, és egyben felvezeti az óra további részét. Ezekben a pár perces bábjelenetekben nemcsak az adott évszakra, jeles napokra utalok, hanem fellelhetők a szülő-gyermek kapcsolat mindennapjai. S bár elsősorban a gyerekek szórakoztatására találtam ki, közvetetten nevelő hatású lehet. (Talán több mint érdekes, amikor a kis kétévesünk azt látja, hogy Mazsola olykor nemet mond, alkudozik, akaratoskodik. Persze minden megoldódik, hála Manócska türelmének, találékonyságának, kompromisszumkészségének.) Mazsola és Manócska oldalon megtekinthető egy ízelítő azokból az életképekből, melyek a bábos jelenetek részei.

A gyerekek, bár koruknál fogva most még inkább csak nézői, mint résztvevői a bábjeleneteknek, mégis közvetlen közelről ismerhetik meg a bábok világát, táplálva szeretetüket a bábozás iránt. A Mazsola Játszó ilyen tekintetben a későbbi bábelőadások, bábszínházak előszobája lehet.

A bábok mások és olykor érdekesebbek minden másnál, egy külön világot idéznek, a gyerekek erre ösztönösen ráéreznek. Mazsola és Manócska életre kelnek, egyéniségük hűen őrzi Bálint Ágnes által megálmodott karakterüket.

Általánosságban elmondható, hogy az aprócska jelenetekre az egy és másfél éves gyermekek felfigyelnek és kezdik magukban bontogatni az értelmét, másfél, két évesek már meg is értik, a három év körüliek pedig már olykor be is kapcsolódnak habitusoktól függően, és ezzel utat nyitnak az interaktív bábjáték felé, melynek a játékon túl jelentős áttételes hatása van az értelmi és érzelmi fejlődés különböző területeire.


A foglalkozásokon használt többi báb az állatos versek, mondókák és dalok kísérőjeként szerepelnek, elsősorban az érdeklődés felkeltésében segítenek, megszólalnak és egyszeriben többé válnak, mint egyszerű szemléltetőeszköz. A foglalkozásokon használt bábok a fenti képeken láthatóak.

5. ÖLBELI JÁTÉKOK, ÉNEK-ZENE

Az ölbeli játékok, a közös mondókázás és éneklés, nemcsak a beszédértést, ritmusérzéket fejlesztik. Segítik a világ megismerését, és számos áttételes hatásuk van a személyiségfejlődésre és értelmi képességek alakulására. Ami talán még fontosabb, hogy szoros érzelmi kapcsolatot eredményez gyermek és szülő között. Ezek olyan páratlan pillanatok, amikor megérintjük, megöleljük, cirógatjuk gyermekünket a kezünkkel, és bizony a hangunkkal is körülöleljük.

A test közelség, testkontaktus ebben az életkorban kiemelt szerepet játszik. Az ölbeli játékok, melyet a drámapedagógia bizalmi játékoknak hív, képesek olyan érzelmi közeget teremteni, melyben az egymásra figyelés, a szeretet kifejezése, az anya és a gyermek közötti metakommunikáció fokozottan jelen van, és a kicsik testi-lelki fejlődését szolgálja.

Ezek közt megtalálhatjuk a höcögtetős, lovagoltatós, tenyérsimítós, csiklandozós, arc cirógatós, vonatozós, táncoltatós, hintáztatós, dögönyözős játékokat. Használatuk a hétköznapokban segítik a gyermekeket anyanyelvük elsajátításában, és ezek egyben a korai zenei és érzelmi nevelés alapkövei.

A foglalkozások mondóka- és dalanyaga alapvetően népi eredetű, elsősorban Forrai Katalin, Gabnai Katalin és Sándor Ildikó erre a korosztályra vonatkozó gyűjtéséből. Hangulat keltésre használt versek szépirodalmi eredetűek (Weöres Sándor, Kányádi Sándor …)

A dramatikus jellegű játékszövegek közül a prózai, mondóka jellegű, vagy énekes felelgetős szövegekkel ismerkednek a mamák, amelyeket a felnőttek alkottak a kisgyermekek számára, sok sok évvel ezelőtt. Ezek a felnőttek alkotta gyermeköltészet kincsei, tulajdonképpen „ál”párbeszédek, hiszen a kisgyermek gyakran még nem is tud beszélni, amikor ezeket játszuk. Legnépszerűbbek egyes állathangutánzók de van olyan, énekes felelgetős játék, melyet ölbeli játékként csalogatunk elő (pl.: Szita, szita szolgáló…).

Ami zenepedagógiai szempontból ebben a korban fontos és indokolt, hogy minden alkalommal sokat énekelünk, és az énekek egy része a kicsiket otthonukba is elkísérhetik. A szülőket arra biztatom, még ha mások előtt nem is szeretnek, gyermekeik kedvéért mégis énekeljünk együtt a foglalkozásokon. A foglalkozásokon alkalmanként gitáron és furulyán játszom.

Az élet első éveiben a gyerekeknek az a fontos, hogy szívből jöjjön a dal és ez a mindennapokban jó hangulatú együttlétekhez vezessen (altatást, vigasztalást, örömeink és bánataink kifejezését segítik az énekek). Mindez nem zenei képzettség kérdése – ajándék gyermekünknek.


6. MOZGÁS


A hintáztató-takaró, a mászóalagút, a trambulin, az egyensúlyozó teknő, a babzsákos, hullahoppos és labdás játékok akarva, akaratlanul fejlesztik a mozgáskoordinációt, egyensúlyérzéket, testtudat kialakulását, segítik a térben való tájékozódást.
A nagymozgások összehangoltsága ösztönzőleg hat a kismozgások, a kézügyesség alakulására, kihathat a beszédfejlődésre és segíti az idegrendszer érési folyamatát.
A tornaszerek egy részét körforgásban használjuk, időről időre minden előkerül (csoportdinamikától, létszámtól is függhet, mikor, mire kerül sor). A foglalkozások során az egy és négy éves korú gyermekek ugyanazokat a tornaeszközöket próbálhatják ki. Természetesen a csoport legkisebbjei és legnagyobbjai nem azonos szinten boldogulnak egy-egy játékos feladattal, van amit a kisebbek szülői segítséggel tudnak kipróbálni, a nagyobbak már önállóan is. A gyakorlatban ez sokszor differenciált játékmenettel valósul meg. Például, mikor a mákoskalácshoz hazacipeljük a mákoszsákot, míg a három év körüliek próbálgatják hátukon vinni a babzsákot, addig a kisebbeket a szüleik cipelik, „mákos-zsákként”.

Egyes tornaeszközök, pozitív pszichés folyamatokat indíthatnak el. Például a több méteres mászóalagútba a szülők nem tudják követni gyermeküket, így a gyermekek indulás előtt mérlegelik magukban, hogy van-e kedvük, bátorságuk egyedül megtenni ezt az utat. Egyes nézetek szerint szülési élmények, (’elszakadás’, ’kijutás a világba’) kerülhetnek felszínre. Mindenesetre előbb vagy utóbb az említett gátlások feloldódnak. Ha a tartózkodóbb gyermekek látják, hogy társaik örömüket lelik ebben a játékban, motiválóan hat rájuk, és idővel ők is csatlakoznak.

A mászóalagút különösen hasznos lehet abban az esetben, ha a csemete korábbi mozgásfejlődése során ’kihagyta’ a négykézláb mászás szakaszát.

A mászás a legösszetettebb mozgásforma, váltott irányú kéz-láb mozgás, mely az agy féltekéinek összerendezettségét igényli, és egyben visszahatással is van annak működésére.

Itt említeném meg, hogy használok egyes Ayres terápiás tornaszereket is, természetesen nem terápiás céllal, hanem prevenciós, és fejlesztő hatású játékszerként, melyek segítségével a gyerekek "próbálgathatják" egyensúlyérzéküket, tapintásukat, koordinált mozgásukat. Az egyensúlyszerv, mely egy agyi működési rendszer része, alapvető érzékszervünk. A magzat - egyensúlyszerve, a belsõ fülben lévõ labirintusszerv segítségével - már 8-10 hetes korában észleli a gravitáció változásait, és képes ezekre mozgással válaszolni.

Ayres amerikai neuropszihológus szerint az érzékszervi integráció folyamatában az egyensúlyszervnek kulcsfontosságú szerepe van. Ez a rendszer folyamatosan értesül az érzékszerveinkből valamint a testünkbõl - izmainkból, izületeinkből - származó információkról. Ezeket összerendezi egymással, és részt vesz a mozgásválasz megszervezésében. Ayres azt tartja, hogy az egyensúlyszerv fejlesztése serkenti a többi érzékszerv fejlődését. Az új és új helyzetekhez való mozgásos alkalmazkodás serkenti az idegrendszer érését, mivel az idegrendszer minden helyzetre a lehető legjobb mozgásválaszt próbálja adni.

Célom, hogy a térben való mozgás számos formáját kipróbálhassák a gyermekek, melyre különösen nagy szükség van esős napokon, amikor nem tudnak eljutni a játszótérre.

7. A KAPCSOLATTEREMTő-KÉPESSÉG ALAKULÁSA

Az óvodát megelőző korosztály életében a legfontosabb és legmeghatározóbb kapcsolat, az anya-gyermek, család-gyermek kapcsolata. Hasonló korúakkal, olykor még óvodai kiscsoportban sem születik meg az együttjátszás. Három, négy éves korig a gyermekek inkább egymás mellett, mint egymással játszanak.

Mégis a gyermekek szocializációja szempontjából fontos lehet, hogy a foglalkozásokon egy kicsit már társasági szinten is kipróbálhatják magukat. Olykor osztozni, kivárni kell és persze odafigyelni egymásra. Itt még mindez szülői segítséggel történik.

A közösségi élmény alakulásához hozzájárul a közösen fogott selyemtakaró, melyben labdát táncoltatunk, szelet, hóesést idézünk. A gyerekek megfigyelik, hogy mi magunk, sokan és sokfélék, hogyan tudjuk együtt jól érezni magunkat.

Az órák kiszámítható felépítése (mely nem jelent tartalmi állandóságot,) növelik a gyerekek magabiztosságát. Otthonukon kívüli, új, közösségi közegben így rövid időn belül könnyen kiigazodnak, és lesznek olyan dolgok, melyeket már előre várnak (a bábok, hangszerek vagy éppen a színes labdák érkezését). A mondókák és dalok közt sok a hétről hétre ismétlődő, ezáltal könnyen elsajátíthatóak a szülők számára, „hazavihetők”.

Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtanak ahhoz is, hogy azonos élethelyzetben lévő anyukák (apukákat, nagyszülőket is szívesen látunk) és hasonló korú, közösségbe még nem járó gyerekek találkozhassanak.

Szeretettel várok minden érdeklődőt!
Jakabosné Kovács Judit